Szánom-bánom, hogy hanyagoltam az utóbbi időben a blogot, mentségemre legyen szólva, hogy volt dolgom bőven. Felsőfokú értékbecslőként folytatom tovább a pályafutásom és írom a naplót. Hiába, a követelmények kemények, minden időben meg kell felelni az aktuális rezsim előírásainak. Közgazdászként és gyakorló értékbecslőként nem okozott gondot a szakmai berkekben csak 54-esnek mondott OKJ-s papír. Annyi haszna mindenesetre volt a dolognak, hogy újból meggyőződtem róla, a szakma elméleti és gyakorlati oldala mennyire nincs összhangban egymással. Adva van a rendeleti háttér, ami ugye - elvileg - kötelező, és adva a banki előírások, amik a gyakorlatban követendőek. Hozzáteszem ez nem feltétlenül baj, a piac gyorsan változik, a követelmények ehhez idomulnak. Viszont jó hír, elolvastam - végre! - az idevágó PM rendeletet, és majd pontosítom a fogalommagyarázó beírást.  

Mi történt még? Lássuk csak, kaptunk egy jó nagy csomag work-out-os munkát. Aki nem tudja, hogy mi az a work-out, örüljön neki. Ugyanis ezek azok az ingatlanok, amelyek bedőltek, visszavették őket, illetve újraértékesítés előtt állnak. Kaptunk pár kiló kulcsot, tulajdoni lapot, térképmásolatot és a címlistát. Nem túl vidám dolog üres, fűtetlen, lezárt házakat helyszínelni. Az ember minden neszre figyel, a sötét pincében elemlámpával bóklászik, kopogtat és fürkész. Zrínyi-féle kirohanásom csak egyszer volt, mentségemre legyen mondva, a huzatos, galambszaros padlás nem volt épp barátságos.

Lízingből visszavett házakat kellett értékelnünk, zárójelben, jó tanácsnak mondom, hogy lízinget sose. Hihetetlen amúgy, hogy mi történik ezekkel a házakkal. Leszerelt, lerabolt, elhagyott otthonok ezek. Nehéz elképzelni, hogy ezeket valaha valaki megveszi. Nem mindenhol, de számos helyen leszerelve a fűtés, a szerelvények, a szaniterek, minden, ami érhet valamit. Sok helyen ez persze nem más, mint dacból rombolás, de mégis. Az emberi természet ilyen, ha nem az enyém, akkor inkább senkié. Nem voltak egyébként rossz házak, sok volt a kifejezetten nagy, sokszintes, többgenerációs. Feltételezem, hogy ezekből nem sikerült kiszállniuk a tulajdonosnak, így nem volt más, mint vitte a bank. Itt lenne az ideje annak, hogy a szakma átgondolja a saját felelősségét a bedőlt ingatlanokkal kapcsolatban. Nem ismerem a cégeket, akik az eredeti becsléseket végezték, azt sem tudom, hogy ezek az ingatlanok mennyire lettek beárazva. De felmerül bennem a kérdés: biztos ez a sors várt volna ezekre a házakra, ha reális értéket állapítanak meg? A túlterhelt, túlfinanszírozott ingatlanok a válság hatására eladhatatlanná váltak, kevesebbet értek, mint a rajtuk lévő hitel. Tényleg csak a bank felelőssége volt ez? Ha igen, tényleg csak véletlen egybeesés, hogy az általam felmért, bedőlt ingatlanoknak több mint a fele saroktelken volt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.